Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a vgd.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el

VGD Hungary az Ön szakértő partnere

A home office munkajogi szemmel

A home office munkajogi szemmel

A home office munkajogi szemmel

 

A koronavírus terjedésének visszaszorítására Magyarország kormánya itthon korábban még nem tapasztalt lépésekre szánta el magát: a veszélyhelyzet elrendelésének március 11-én történt bejelentése után március 16-án további korlátozások kerültek kihirdetésre. Sok európai országtól eltérően nálunk ugyan még nem rendeltek el teljes karantént, de aki teheti, már most is otthonról dolgozik. Jelen hírlevelünkben ez utóbbi intézménynek, vagyis az otthoni munkavégzésnek („home office”) a munkajogi kereteit és következményeit járjuk körbe.

 

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben nem találkozunk sem a „home office”, sem pedig az „otthoni munkavégzés” kifejezéssel, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne meg erre is a megfelelő munkajogi háttér: a törvény 53. §-a rendelkezik ugyanis a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról.

Ennek értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen foglalkoztatni. Ebből a megszövegezésből kettő dolog következik: egyfelől az, hogy ez nem egy közös döntés eredménye, a munkáltató egyoldalúan is hozhat ilyen döntést (de nem korlátlanul, ld. később), másfelől pedig az, hogy a munkavállaló – legalábbis a törvény szövege szerint – önálló elhatározásból (vagyis a munkáltatója beleegyezése nélkül) nem maradhat otthon.

Normál körülmények között a home office a munkavállalók számára egy kedvezmény, sőt, a legtöbb munkáltató egyfajta béren kívüli juttatásként tekint rá. A törvény elsősorban nem is az otthoni munkavégzést kívánta az említett jogszabályhelyben rendezni, hanem pl. az olyan eseteket, amikor egy egyébként Budapesten dolgozó munkavállalót a munkáltató ideiglenesen átküld a debreceni telephelyére. Ebből kifolyólag – éppen a munkavállaló védelmében – ennek az intézménynek is vannak korlátai.

Egyrészt egy naptári évben ez a fajta foglalkoztatás nem haladhatja meg a 44 munkanapot (vagy akinek nem munkanapban van meghatározva a munkaideje, a 352 órát). Fontos kiegészítés, hogy ezt arányosan kell alkalmazni, vagyis aki jelen esetben január 1-je után érkezett a céghez, annak arányosan kevesebb munkanapra lehet ezt előírni.

Másrészt – ahogy említettük – a munkáltató nem hozhat meg korlátlanul, minden munkavállalója kapcsán egy ilyen döntést, bizonyos esetekben a munkavállaló hozzájárulása is szükséges (pl. a hölgyek esetében a várandósságtól kezdve a gyermek hároméves koráig, vagy amennyiben valaki tartósan ápolja valamelyik beteg hozzátartozóját). Jelen helyzetben azonban ez a korlátozás értelemszerűen nem releváns.

Az egyoldalúan elrendelt home office várható időtartamáról a munkáltató köteles a munkavállalót tájékoztatni (főszabály szerint konkrét végdátummal, ez jelen helyzetben nyilvánvalóan nem lehetséges). Noha e tájékoztatásban nem kötelező, de érdemes előírni a munkavállaló számára irányadó munkarendet és a munkaidőt is (pl. a normál üzletmenet melletti, március 10-e előtti munkarend). A jogalkotó a felekre bízza a munkarend kialakítását, pl. a munkáltató előírhatja, hogy a munkavállaló köteles minden munkanapján reggel 9-kor egy közös, „napindító” Skype-meetingen részt venni, de a napja hátralévő részét saját maga oszthatja be (azzal a feltétellel, hogy a rábízott munkát határidőre befejezi).

Fontos kitétel az is, hogy az eltérő munkahelyen történő foglalkoztatás nem járhat a munkavállaló anyagi életének sérelmével, továbbra is a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult. Ehhez szorosan kapcsolódnak a törvény 51. § (1) és (2) bekezdésében leírtak, amelyek kimondják, hogy a munkáltató köteles a munkavállalója számára a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani és azokat a költségeit megtéríteni, amelyek a munkaviszony teljesítésével indokoltan merültek fel. A ma már talán magától értetődő céges számítógép biztosításán túl, amennyiben egy céges telefonnal nem rendelkező munkavállaló otthonról, saját (mobil)telefonjáról kénytelen munkaügyben telefonálni, ennek költségeit a munkáltató köteles számára megtéríteni.

A mostani, járványügyi helyzet esetén talán megnyugtatóan hangozhat, hogy a munkajog, mint jogág meglehetősen rugalmas, így a felek egyező döntéssel a fentiektől eltérhetnek (ide nem értve a munkáltatói költségviselésre vonatkozó, valamint azokat a talán most nem releváns eseteket, amikor a munkavállaló beleegyezése is szükséges). Vagyis abban – a remélhetőleg nem valóra váló – esetben, ha a járvány miatt 44 munkanapnál több home office-ra lenne szükség, a munka törvénykönyve nem gördít jogi akadályt a felek közé az otthoni munkavégzés meghosszabbításában, igaz, ennek a munkáltató részéről történő egyoldalú elrendelése már nem lenne jogszerű, a feleknek ekkor már közösen kell megegyezniük.

* * *

Ahogy látható, a sok cégnél már korábban is alkalmazott havi / heti pár alkalmas home office lehetőség szabályai nem ültethetőek át egy az egyben a mostani helyzetre. Amennyiben a jelen hírlevelünkben foglaltakkal kapcsolatban kérdése lenne, forduljon hozzánk bizalommal, a VGD Hungary adótanácsadó csapata örömmel áll rendelkezésére!

Telefon: (+36 1) 225 7575 E-mail: vgd.budapest@vgd.hu 

Oldal megosztása: