A transzferár-kiigazítás átfogó megközelítése

A tavaly elfogadott transzferár-szabálymódosítások közül az egyik leglényegesebb a medián értékre történő kiigazítás előírása. Ezen új szabályhoz kapcsolódóan sok kérdés merül fel, hiszen a gyakorlati jogalkalmazás még nem forrott ki. Hírlevelünkben ezen, és az összetett transzferár-szabályozás más jelentős aspektusaira hívjuk fel a figyelmet.  

Mit jelent a mediánra történő kiigazítás?

A szabály lényege, hogy amennyiben megállapítást nyert, hogy az alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon kívül esik, a szükséges kiigazítást a szokásos piaci tartomány medián értékére kell elvégezni, kivéve, ha az adózó igazolja, hogy az ettől eltérő érték felel meg a legjobban a vizsgált ügyletnek (az utóbbi esetben, természetesen, a medián helyett ezt az eltérő értéket kell figyelembe venni).

A kapcsolódó szabály értelmében, amennyiben az alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon belül helyezkedik el, akkor a kiigazításnak nincs helye.

A mediánra történő kiigazítás szabályából következik, hogy amennyiben az alkalmazott ár magasabb, mint a szokásos piaci tartomány felső határa, akkor is kötelező a mediánra kiigazítani (azaz csökkenteni) az alkalmazott árat.  

Milyen gyakorlati problémák merülhetnek fel a kiigazítással összefüggésben?

Sok vállalkozás számára a mediánra történő kiigazítás többlet anyagi teherként jelenik meg, hiszen az esetek többségében arról van szó, hogy az általuk alkalmazott ár alacsonyabb a szokásos piaci tartomány alsó határánál, és felfelé, a korábban szokásosan használt alsó kvartilisnál magasabb értéket jelentő mediánra kell igazítaniuk. Amennyiben a belföldi partnervállalkozásuk nem tudja ugyanezzel az összeggel csökkenteni a saját adóalapját, akkor a cégcsoportnál nő az adóterhelés.

Milyen nemzetközi adózási vonzatai lehetnek a kiigazításnak?

Külföldi kapcsolt vállalkozás esetében a fent vázolt esettől eltérően alakul: a külföldi partner csökkentheti az adóalapját az említett összeggel, amennyiben a két ország között kötött kettős adóztatási egyezmény ezt megengedi, illetve a két ország ratifikálta a Multilaterális Egyezményt, melynek a 17. cikke kötelezővé teszi az ilyen kiigazítást.

Mindkét esetben fontos a kiigazításhoz esetlegesen kapcsolódó adminisztrációs feltételek betartása.

Továbbá azt is kell szem előtt tartanunk, hogy az említett nemzetközi egyezmények hatálya általában nem terjed ki a helyi iparűzési adóra, illetve az innovációs járulékra (így azon kiigazítások, amelyeket a belföldi vállalkozás ezekben az adónemekben végzett el, nem vehetőek figyelembe a külföldi kapcsolt vállalkozása adóalapjánál).

Milyen bizonylatolási követelmények vonatkoznak a kiigazításra?

A transzferár-kiigazítás bizonylatolása a három módszer egyikével történhet:

• a társasági bevallásban a társasági adóalap módosításával, a felek közti tényleges pénzmozgás nélkül (ebben az esetben fontos a megfelelő tartalmú okirat kiállítása annak érdekében, hogy a másik fél csökkenthesse ez alapján a saját adóalapját, ha a társasági adószabályok, illetve, külföldi kapcsolt vállalkozás esetén, a nemzetközi egyezmények ezt megengedik), vagy
• számlával (ez feltételezi a pénzügyi teljesítést és az áfa felszámítását is), vagy
• számviteli bizonylattal (ehhez is párosul a pénzügyi teljesítés, de nincs áfa vonzata, mivel az Áfa törvény hatályán kívül van).

Milyen számviteli előírások vonatkoznak a kiigazításra?

Míg a számlával, illetve a számviteli bizonylattal történő kiigazítás esetében nyilvánvaló, hogy a kiigazítás összege a vállalkozás (ár)bevételének vagy költségeinek, ráfordításainak részét képezi, a bizonylat nélkül történő kiigazítás esetében ez nem evidens. Mindazonáltal, a számviteli törvény előírja, hogy a módosítás összegét kötelezően figyelembe kell venni az értékesítés nettó árbevételében, vagy – értelemszerűen - költségek, ráfordítások közt.   

Miként kezelendő a kiigazítás a helyi iparűzési adó alapjában?

Végül meg kell említeni a helyi adótörvény a transzferár-kiigazítás kezelésére vonatkozó rendelkezéseit. Ezek értelmében a szokásos piaci ár alkalmazására kötelezett vállalkozások a kapcsolt vállalkozásaikkal kötött ügyletekből származó nettó árbevételt vagy nettó árbevétel-csökkentő költséget, ráfordítást a szokásos piaci ár alapulvételével állapítják meg. A kiigazítások akár úgy is elvégezhetőek, hogy a vállalkozás egy összegben, növelésként vagy csökkenésként veszi ezeket figyelembe az adóalapban. Az adóalap-csökkentés adminisztratív feltétele a kapcsolt fél megfelelő tartalmú nyilatkozata.

A transzferár-dokumentációkészítési feladatokon túl a VGD Hungary adózási és számviteli szakértői készséggel állnak rendelkezésre ügyfeleik részére a szokásos piaci ár alkalmazásával összefüggésben esetlegesen felmerülő komplex problémák teljes körű kezelésében és megnyugtató megoldásában. 

Budapest, 2023.02.21

* * *

Amennyiben a jelen hírlevélben foglaltakkal összefüggésben további kérdése merülne fel, forduljon bizalommal adózási szakértőinkhez!

Jelen hírlevél kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető adótanácsadásnak.