Közeledik az EPR adatszolgáltatás határideje!

Versenyhátrányba kerülhetnek a külföldi beszállítók az EPR rendszer bevezetése miatt?

Tapasztalataink szerint a társaságok számottevő része még nem teljesen készült fel arra, hogy megbirkózzon a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) díjjal kapcsolatos kötelezettségekkel, sokan csak az utolsó pillanatban ébrednek. Az első EPR adatszolgáltatási kötelezettség határideje (október 20.) immár a küszöbön áll és tekintettel kell lenni arra is, hogy az EPR kötelezettség bevezetésével megváltozik a környezetvédelmi termékdíj bevallás eddigi gyakorlata is. A július 1-én bevezetett új rendszer nem kis kihívást jelent az érintetteknek mind finanszírozási, mind pedig adminisztratív szempontból: sokan a regisztrációval vagy a nyilvántartási rendszer megfelelő kialakításával küzdenek, ugyanakkor sok társaság még az érintettségével sincs tisztában. A későn ébredőknek még szűk két hetük van észbe kapni, az adatszolgáltatási kötelezettségüket határidőben nem teljesítőknek, azt elmulasztóknak viszont már bírsággal is számolniuk kell!

Bár a határidő közelsége miatt az „általános mozgósítás” elkerülhetetlennek látszik EPR berkekben, jelen hírlevelünkben mégis egy jóval csöndesebb és partikulárisabb témakörre irányítjuk a figyelmet, melyet az EPR rendszer 2023. július 1-vel történő bevezetése idézett elő.  Az EPR rendszer bevezetése ugyanis tapasztalataink szerint potenciálisan versenyhátrányba hozza a külföldről B2B viszonylatban Magyarországra értékesítő kereskedőket, akiknek megfelelő stratégiákat kell kidolgozniuk a piacon maradás érdekében.

Miért okoz gondot az EPR a belföldre értékesítő külföldi cégeknek és a külföldről beszerző magyar vállalkozásoknak?

Az EPR egyenlő feltételekkel vonatkozik minden egyes Magyarországon tevékenykedő cégre, azonban a kötelezetti kör meghatározása miatt közvetett hátrányba kerülhetnek a külföldről értékesítők. A kötelezettek közé tartoznak ugyanis azon társaságok, melyek a díjfizetési kötelezettség alá eső termékek első belföldi forgalomba hozóinak minősülnek. Mindez azt jelenti, hogy külföldi beszállító alkalmazása esetén az EPR díj megfizetése a belföldi vevőket terheli, feltéve, hogy az adott termék első belföldi forgalomba hozójának is minősülnek és nem vonatkoznak rájuk mentességi szabályok.

A pénzügyi többletterhelés mellett ez jelentős adminisztrációs többletet jelent azoknak a Társaságoknak, akik külföldről szereznek be díjköteles terméket.  Mivel az EPR díj beépítésre kerül az árakba, ezért a vevőnek nagyjából mindegy, hogy azt a beszállító vagy a MOHU felé fizeti-e meg, viszont a kapcsolódó jelentős adminisztrációs teher, valamint az esetleges bírság és „adó”kockázat miatt korántsem közömbös, hogy magyar vagy külföldi beszállítótól történik-e a díjköteles áru beszerzése. Az előbbi esetben ugyanis a beszállítót, a határon átnyúló beszerzés kapcsán viszont az első belföldi beszerzőt/értékesítőt terheli a díjfizetési kötelezettség és a kapcsolódó adminisztráció, így a vonatkozó kockázat is.

Az EPR kötelezettséget nagyban befolyásolja az értékesítési láncolatban elfoglalt pozíció, nevezetesen, hogy egy belföldi cégnek belföldi vagy külföldi beszállítója van-e. A beszerző és az értékesítő között ráadásul érdekellentét is felmerülhet az EPR rendszer bevezetése nyomán: a belföldi beszerzők nyilvánvalóan csökkenteni szeretnék a kockázatukat és az adminisztratív terheiket, míg a külföldi beszállítók szeretnék megőrizni, adott esetben tovább erősíteni a meglévő piaci pozícióikat.  Az EPR hazai bevezetése tehát egyaránt megfontolásra készteti a határon átnyúló értékesítésekben résztvevő értékesítőt és beszerzőt is: a belföldi beszerzők annak átgondolásában érdekeltek, hogy az értékesítési lánc, logisztikai folyamatok átalakításával miképpen minimalizálhatják a költségeket és a kockázatokat, a külföldi értékesítőknek pedig olyan stratégiákat kell mérlegelniük, amellyel megőrizhetik/javíthatják az értékesítési láncban eddig elfoglalt helyzetüket, piaci pozíciójukat.

Mérlegelendő szempontok, lehetséges megoldások

Az értékesítési láncok átalakítása nyilvánvalóan a szerződéses viszonyok és a logisztikai folyamatok átalakítását eredményezi, a külföldi beszállítók oldalán azonban szervezeti módosításokkal is járhat ez a folyamat (pl. magyarországi adóregisztráció vagy gazdasági letelepedettség létrehozatala – pl. fióktelep vagy cégalapítás stb.). Mivel a fenti módosítások mindegyike több-kevesebb többletköltségeket generál, ezért mindenképpen költséghaszonelv alapján szükséges mérlegelni a befektetés és az elérhető haszon viszonyát. 

A kérdésekre megfelelő választ nyilvánvalóan csak egyedileg és az eset összes körülményére tekintettel lehet adni, annyi azonban általánosságban is kijelenthető, hogy ebben a helyzetben több külföldi cég számára is a magyarországi ÁFA-regisztráció, esetlegesen fióktelep vagy cégalapítás jelenthet majd megoldást.

***

Amennyiben a jelen hírlevélben foglaltakkal összefüggésben további kérdése merülne fel, forduljon bizalommal adózási szakértőinkhez!

2023. október 12.